kategorikus
kategorikus [ë-o v. ë-ó] melléknév -an, -abb
1. (sajtónyelvi, választékos) Ellentmondást nem tűrő, kizáró; határozott, feltétlen. Kategorikus elutasítás, válasz; kategorikusan fogalmaz meg vmit; kategorikusan megtagad vmit. Bréma város tanítói ezt mondják … kategorikusan: – Kátét az iskolákban ne tanítsunk. (Ady Endre) Kikergette a fürdőszobából, azzal a kategorikus mondattal, hogy ő akar előbb megfürdeni. (Hunyady Sándor)
2. (filozófia) Olyan <tétel, ítélet>, amelynek érvénye nincs feltételhez kötve. Kategorikus imperatívusz ¬.
kategorikusság.
