kaszabol
kaszabol tárgyas ige -t, -jon
1. <Nagyobb tömeget, embercsoportot> vágófegyverrel (főleg karddal), csapásokat osztogatva gyilkol, öldös, mészárol. Kaszabolja az ellenséget. || a. (túlzó) Üt-ver. Az egész falu népe Egymást kaszabolja, Hogy nézni iszony. (Petőfi Sándor)
2. (tréfás, túlzó) Vág, vagdos. Borotvájával összevissza kaszabolta az arcát.
Igekötős igék: lekaszabol; összekaszabol.
kaszabolás; kaszaboló.
