jöttment
jöttment [ë] melléknév és főnév (rosszalló)
I. melléknév
1. Olyan <személy, közösség>, aki, amely hol itt, hol ott bukkan fel, de akinek, amelynek sehol sincsen állandó helye. Jöttment csavargó. Az fáj nagyon, hogy az édesanyám egy jöttment kóborlót ölelget helyettem. (Jókai Mór)
2. (ritka, rosszalló) Olyan <személy, közösség>, aki, amely más vidékről telepedett le vmely városban, községben, s a helybeli közösség még nem fogadta be. A jöttment családokkal sokáig szóba sem álltak a helybeliek.
II. főnév -et, (ritka) -je [e, e] (csak a 2. tagot ragozzuk) (rendsz. rosszalló) Jöttment (1, 2) személy. Az ® első jöttment. A telep lakossága mindenféle jöttmentből állt. Valami jöttmenthez adta a lányát feleségül. S nem volt-e az egész viadal Kisértés …, Hogy ama jöttmentnek magát oda dobja, Csakhogy az oltárnál melegedjék jobbja? (Arany János) S az első bús jöttmentnek Pénzecském megcsörgetem S királyian, vidáman Lábai elé vetem. (Ady Endre)
