hódítás
hódítás főnév -t, -ok, -a
1. A hódít (1–2) igével kifejezett cselekvés, tevékenység; vmely népnek, nemzetnek, államnak, területnek hatalma alá rendelése, hajtása, kényszerítése vkitől, vmitől; leigázás. Békés, erőszakos, kegyetlen, véres hódítás; gyarmati hódítás; a hódítás eszközei. Hódításokra törekedett. || a. Az a tény, hogy vki, vmi (meg)hódít vkit, vmit. A barbár népek, a gyarmatosítók hódításai; az erény, a szépség, a tudomány hódítása. || b. (közgazdaságtan) Új piacok hódítása: gyártmányok, termékek értékesítésének, eladásának biztosítása, megszervezése, rendsz. más államokban.
2. A hódít (3–4) igével kifejezett viselkedés, ráhatás; vki, kül. másnemű személy tetszésének, rokonszenvének, vonzalmának, szerelmének felkeltése, elnyerése; az a tény, hogy vki meghódít vkit; szerelmi siker. Férfiúi, női, szerelmi hódítás; a művésznő hódításai. Sok hódítása volt. Hódításának titka: finom modora. Hódításokra vágyik. Nagy hódításokat tett a város lányai közt. Ma baj nélkűl tehetem Hódításaimat | A szemérmetes Erzsóknál. (Petőfi Sándor) Te kópé, nem is tudod, mennyi hódítást tettél már. (Csiky Gergely) Amint … visszagondolt hódításaira, úgy érezte, hogy nem is hódított, könnyen engedtek hölgyei a rohamnak. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. hódításvágy; 2. térhódítás.
hódítási; hódítású.
