helytartó
helytartó melléknév és főnév
I. melléknév (történettudomány) Helytartó tanács: <Magyarországon> a Habsburgoktól a XVIII. sz. első felében felállított legfelsőbb hatóság, amely a nádor elnökletével a király képviseletében a végrehajtó hatalmat gyakorolta; az első felelős minisztérium felállításával, ill. a kiegyezéssel megszűnt.
II. főnév
1. (történettudomány) Vmely uralkodót v. államfőt hivatalosan helyettesítő, annak feladatkörét távollétében, ill. a kormányzási székhelytől távol eső v. az anyaországon kívüli területen (részben) ellátó személy. Az országot a király által kinevezett helytartó kormányozta. Kikiáltom árva fia királyságát, … Magam itt helytartót hagyok, amíg felnő. (Arany János)
2. (vallásügy) Krisztus földi helytartója: a pápa. || a. (vallásügy, választékos) Helynök. Érseki helytartó.
helytartói.
