fölébe
fölébe [e] határozószó és névutó fölibe
I. határozószó (személyragos és határozóragos) (kissé népies) fölémbe, fölédbe, fölénkbe, fölétekbe [ë-e], föléjükbe v. (bizalmas) fölibém, fölibéd, fölibénk, fölibétek [ë], fölibük v. (ritka) fölibök
A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy v. tárgy fölé; föléje. Látod a hegyet? A repülőgép éppen fölébe érkezett.
II. névutó (ragtalan szó mellett) (népies) Fölé, rá. Tedd a füzetedet a könyvek fölébe! Hitvesem, … Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? (Petőfi Sándor) || a. <-nak, -nek ragos szó mellett bizonyos szókapcsolatokban:> fölé. Fölébe emelkedik, helyez; fölébe kerekedik, nő vkinek, vminek. Megérezte az öreg, hogy fölibe kerekedett a fiának. (Móricz Zsigmond)
