felnőtt
felnőtt melléknév és főnév fölnőtt
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki túl van a serdülőkoron, aki elérte teljes kifejlődését. Felnőtt ember; felnőtt gyermekei, unokái vannak. Körödbe gyűlnek a felnőtt fiak. (Arany János) Ahogy a gyerek azt mondja: boltocskát játszom, vagy papát, … úgy játssza belé magát a felnőtt ember … szerepébe. (Kaffka Margit) [A vasúti bérletjegy] varázsszőnyege | … a felnőtt gyermeknek, mesebeli | óriás-csizma, repülőgép. (Szabó Lőrinc)
2. (csak határozóval) (ritka) Növekedésében vmilyen magasságot elért <növény>. A királyt valami húzza lefelé a több ölnyi magasra felnőtt hinárba. (Jókai Mór)
II. főnév -et, -je [e, e] A serdülőkoron túl levő személy felnőttek közt; felnőttek iskolája. Felnőttnek számít. Csak felnőtteknek! Tanfolyam felnőttek számára. Nem érzi jól magát felnőttek társaságában. Komolyak voltak mind. Eltöltötte őket a tudat, hogy ez az első társadalmi szereplésük, most ülnek együtt első ízben felnőttekkel. (Kosztolányi Dezső) Látom, hogy nagyon szereti a gyerekeket. Pedig egy kis szeretet a felnőttekre is ráférne. (Nagy Lajos)
