fellibben
fellibben tárgyatlan ige föllibben
1. <Vékony szövet, ruha> libbenve hirtelen felemelkedik. Fellibben a fátyla, a szoknyája. Fellibben a függöny. [A delnő] fel tudott szökni az útját álló faderékra … anélkül, hogy ruhájának a fodra fellibbent volna. (Jókai Mór)
2. Könnyed libbenéssel a magasba emelkedik. A gém a léptek zajára fellibbent a magasba. A föleresztett léggömb fellibbent a magasba. A föleresztett léggömb fellibbent a felhők közé.
3. (ritka) <Könnyű szállítóeszköz> hirtelen felborul. Amint már közepén halad a folyónak, Egyszerre nagyot rug s fellibben a csónak. (Arany János) A könnyű kocsi fellibben. (Tolnai Lajos)
fellibbenés; fellibbenő; fellibbent.
