fejetlen
fejetlen [e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. (ritka) Olyan <dolog, tárgy, test>, amelynek eredetileg sincs feje, v. amelyet fejétől megfosztottak; fej nélküli. Fejetlen csavar, harisnya, szeg, vonalzó. Egy fejetlen hullát találtak. Fegyverök Csak romladék: fejetlen buzogány És összetoldott kopják. (Vörösmarty Mihály) Puszta vérmezőben Két fejetlen test feküdt. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Vmely nagy izgalom, megrázkódtatás következtében> ésszerűtlenül viselkedő, esztelenül kapkodó, fejét (2) vesztett <tömeg>. Fejetlen társaság. Micsoda fejetlen népség! || a. Ilyen tömegre, ill. nehéz helyzetben fejét (2) vesztett személyre jellemző <cselekvés, magatartás>. Fejetlen menekülés; fejetlen intézkedés, kapkodás; fejetlenül kapkod. [Az alvezérek] csak confusiót csinálnak, fejetlenül dolgoznak előre-hátra. (Jókai Mór)
3. (ritka) Olyan <szervezet>, amelynek nincs vezetője, feje (5). [III. Endre halála után] Elfeledék a hazaszeretetnek Örök szentségét a fejetlen ország … tagjai. (Petőfi Sándor) Királya sincs az országnak ez idő szerint, fejetlen az ellenfél. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (állattan, régies) Fejetlenek: kagylók.
