fejel
fejel [e-e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas <Lábbelinek, harisnyának a lábujjakat takaró, esetleg ezen túlnyúló elnyűtt részét> újjal cseréli fel, új fejjel látja el. Cipőt, csizmát fejel. Sok harisnyát fejelt, sok inget foltozott. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Vmely irodalmi alkotást> alapanyagának felhasználásával épkézláb v. divatos formába önt; átalakít, kiegészít. Ő csak fejelte a színdarabot.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (sport) <Egyes labdajátékokban a labdát> fejjel továbbítja. A hatosról a hálóba fejel. A labdát a fedezethez fejeli. Nagyszerűen fejel. || a. tárgyatlan (sport) <Birkózásban, ökölvívásban> fejével szabálytalanul támad. Többször fejelt, meg is intették.
4. tárgyas (mezőgazdaság) <Cukorrépát, takarmányrépát> a felső rész (fej) levágásával v. a levelek letépésével leveleitől megfoszt, megtisztít.
Igekötős igék: befejel; elfejel; hátrafejel; kifejel; megfejel; összefejel; visszafejel.
fejelő; fejelt.
