ereszkedő
ereszkedő [e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. -n, -bb
1. Olyan, aki, ami ereszkedik. A mélybe ereszkedő hegymászó; a völgybe ereszkedő köd; egyenletesen ereszkedő út.
2. (irodalomtudomány) Olyan <versláb, ritmus>, melyben, ill. melynek ütemeiben az első szótag hosszú v. hangsúlyos, s utána egy v. több rövid v. hangsúlytalan szótag következik. Ereszkedő lejtésű, ritmusú. Ereszkedő versláb a trocheus és a daktilus. A magyaros ritmus ereszkedő. || a. (nyelvtudomány, zene) Olyan <dallam, hanglejtés>, amely v. amelynek vmely szakasza magasabb hangon kezdődik, és mélyebb hangon folytatódik.
II. főnév -t, -je [e] Olyan út v. annak egy szakasza, amely a rajta való haladás irányában lassan egyre mélyebb szintet ér; enyhe lejtő. Lefelé ballagtunk az ereszkedőn.
ereszkedőjű.
