epikus
epikus [ë v. e] melléknév és főnév (régies írva: epicus is)
I. melléknév -an, -abb (irodalomtudomány) Elbeszélő <alkotás, mű>. Epikus költemény, költészet. || a. Elbeszélő költeményeket, irodalmi műveket író <személy>. Epikus költő. Legnagyobb epikus költőink: Vörösmarty és Arany. || b. Az elbeszélő költészetre jellemző, ennek sajátságait mutató. Epikus előadásmód, bőség, részletezés. Hiba, ha egy színdarab epikus menetű.
II. főnév -t, -ok, -a (ritka) Elbeszélő költő, író. A régi magyar költészet legnagyobb epikusa Zrínyi.
