ennen [2]
ennen [2] [ë-ë] névmás, birtokos (választékos)
<Bármely személyű birtokos személyragos főnévvel, gyak. kötőjellel kapcsolva v. egybeírva:> a személyraggal meghatározott személy saját tulajdonában levő, saját magához tartozó, vele magával kapcsolatos; saját, tulajdon, önnön. S ma nem tudunk örülni Ennen-örömeinknek. (Ady Endre) Óh jó kurucoknak ilyen rút, rossz végük, Ennen szíveikben lakik ellenségük! (Ady Endre) Félek, hogy egyszer a fegyverével | ennen koponyáját loccsantja széjjel. (Kosztolányi Dezső)
