émelyítő
émelyítő [ë v. e] melléknév -n v. -en [e], -bb
1. Olyan, ami ízével v. szagával émelyít (1). Émelyítő bűz, édesség, étel, ital. Az émelyítő krém egészen felkavarta a gyomrát. Kint émelyítő, rossz, nyári szag volt az udvaron. (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben) Olyan <megnyilatkozás v. alkotás>, amelynek láttára v. hallatára erkölcsi v. esztétikai ellenérzés, undor támad az emberben; émelygős. Émelyítő beszéd, bókolás, hízelgés, látvány, modor, nyájasság, szerelmeskedés. Nem látok abban semmi feltűnőt, ha egy fiatal leány egy émelyítő dal hallatára sírva fakad. (Herczeg Ferenc)
