elül [2]
elül [2] [e] határozószó (középfokként rendsz. előrébb [e] előbbre [e-e] haszn., felső fokként legelül v. (népies, ritka) legelörébb, v. (tájszó) legelöbbre elöl [elöl v. elől]
1. Valaminek azon az oldalán v. részén, amelyet elejének tekintenek. Elül a ruhán; legelül a sorban. Ott elül (a csoportban) hangos valaki. Angoli Borbála kis szoknyát varatott, Elől kurtábodott, hátul hosszabbodott. (népköltés) Egy alacsony, földszintes házban … elül bolt volt. (Mikszáth Kálmán) || a. Személynek az arc felől, ill. állatnak a fej felől levő részén. A nyulat elül sebesítette meg. A magyar nemes szeme is elől van, mint a többi emberé. (Mikszáth Kálmán) || b. Vminek azon a részén, ahol a bejárat, a kapu, az ajtó van. Elül a folyosón, a kiskertben; a szekrényben, az udvarban (udvaron) elül. || c. Vminek a szemlélőhöz közelebbi részén, előterében. Elül a képen: a képnek azon a részén, amely közelebbinek látszik; elül a színpadon: a színpadnak a nézőtér felé eső részén. || d. A nézők, hallgatók szeme előtt lejátszódó jelenethez közel. Elül a nézőtéren: a színpadhoz közel eső részen, az első sorokban. Akik elül álltak, jobban látták, mi történt. Ismered azt, aki ott elül áll? [A szegényebbek] odább húzódva lesik, mit is hánytorgatnak itt elől a nagyfejűek. (Móricz Zsigmond)
2. <Menetirány szerint> vminek az elején. Elül jár ¬ (vmiben); elül jár ¬ vmilyen (jó) példával. A menetben te leszel elül, ő lesz hátul. Elől ül a masiniszta, Ki a gőzöst … igazítja. (népköltés) Legelül vivék a győzelem tanúit, Fegyveren, zászlókon a harc koszorúit. (Arany János) A pihenésre gondolni se késvén | kúsztunk föl, ő elől és én nyomába. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. Közvetlenül a beszélő v. a szóban forgó személy előtt. Te menj elül, én megyek utánad. Derült is, borult is a lejtő mögöttem: De ami elül van, azt borítja felleg. (Arany János)
3. (ritka) Írásmű, írásbeli közlemény v. könyv kezdeti részében, elején. A könyvben elül.
4. <Vmely szempontból sorrendbe állított személyek v. dolgok rendjében> a többit megelőzve, a sorozat kezdetéhez közel, a sorozat elején. Elül van a listán, a névsorban, a rangsorban, a nagyság szerinti sorban.
5. (irodalmi nyelvben, régies) Előre. Miközben elől eresztette, jól szemügyre vevé a hölgyek öltözékeit. (Mikszáth Kálmán)
6. (tájszó, régies) Elül kezd (vmit): elülről kezd, újból elkezd; az elején kezdi. Ha a koronát el nem töritek, Fejét a szörny ismét fölemeli, S akkor megint elől kell kezdeni. (Petőfi Sándor) Épen mintha álma most kezdődnék elől, Anyját látja jőni a korlátok felől. (Arany János)
7. Elülről: a) a szóban forgó személy előtt levő területről v. irányból. Elülről is, hátulról is támadott az ellenség. b) arról az oldalról, amely a szóban forgó személynek v. tárgynak az eleje. Elülről nézve jól mutat. c) (ritka) vminek az előtérben levő részéből. Vedd ki onnan elülről! d) az elejétől. Elülről kezdjük. Nagyon elülről kellene kezdenem a dolgot … (Vas Gereben)
Szóösszetétel(ek): elülnézet.
