éltet
éltet [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. Életben tart vkit, az élethez kedvet, erőt ad vkinek. Már csak a reménység élteti. Kisasszony! én | száraz reménnyel nem tudlak tovább | éltetni. (Katona József) Halál … Ne vidd korán el a fiut: Soká igérte őt éltetni Az ég. (Petőfi Sándor) || a. (vallásügy) <Csak néhány állandósult szókapcsolatban:> élni enged. Ha Isten éltet: ha életben maradok, ha még élek akkor; Isten éltesse: <jókívánságképpen:> sokáig éljen jó egészségben és boldogságban.
2. Éltet vkit: <gyak. hosszabb mondóka v. pohárköszöntő befejezéseként:> az „éljen! szóval kívánja, hogy vki sokáig éljen. Éltetik a házigazdát, az ifjú párt. Rozgonyit is többen éltetik a borral. (Arany János) Roppant sok felköszöntő hangzott el s az mind őt éltette. (Móra Ferenc) || a. „Éljen” kiáltással ünnepel vmit. Élteti a békét, a szabadságot, a vakációt. Napszámos virraszt egymaga. | Szundít a korcsmáros, szuszog, | ő … | sír. Élteti a forradalmat. (József Attila)
3. (költői, régies) Éltet vkit: vmely elhunyt személynek emlékezetét hosszabb ideig fenntartja. A … „gonosz komiszáros” … Az ellenfél, hol azóta? … Csak a Marci bácsi ajkán Élteti egy öreg nóta. (Arany János)
éltetés; éltetett.
