eloszlat
eloszlat [l-o] tárgyas ige
1. Eloszlat vmit: odahat, hogy vmi eloszoljon (1, 2). A nap eloszlatja a ködöt. Az orvos eloszlatta a daganatot. A zápor eloszlatta a tömeget. „Igen, eloszlattad Akvilánál serged” | Veti Lajos vissza „miután szétvertek … ” (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Érzést, lelkiállapotot> megszüntet. Aggodalmat, bánatot, bizalmatlanságot eloszlat. Eloszlatott minden kétséget. És én mikép oszlassam el, ha Vannak, kétségidet? (Petőfi Sándor) Ezt a félreértésüket ekkor még könnyűszerrel eloszlathattam volna. (Kosztolányi Dezső)
eloszlatás; eloszlatható; eloszlató; eloszlatott; eloszlattat.
