előkelőség
előkelőség főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) Az előkelő (I. 1–2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, sajátság, jelleg. Gőgös, nagyúri, pompázó, rikító előkelőség. Megjelenése, öltözéke, modora csupa előkelőség. A szenvedő arc nagyon kitünteti az előkelőséget. (Jókai Mór) Így ni, most már van annyi előkelőség a szobában, amennyi egy vértanú ezredes … özvegyétől elvárható. (Csiky Gergely) || a. (csak egyes számban) Vkinek, vminek előkelő volta. Megjelenésének, modorának, öltözködésének előkelősége; gondolkozásának előkelősége. Stílusának előkelőségét minden bírálója elismeri. || b. (csak egyes számban) Előkelő modor, magatartás, viselkedés; előkelősködés. Nem szeretem az ilyen előkelőséget. Nagyképű előkelőséggel beszélt, nyilatkozott.
2. (választékos) Előkelő személyiség. Közéleti, szellemi, társadalmi előkelőség; a megye valamennyi előkelősége; a városka előkelőségei. Megjöttek az előkelőségek. Sok előkelőség jelenlétében maga a pozsonyi alispán mondta az első pohárköszöntőt. (Mikszáth Kálmán) Nem voltunk hadvezérek, tisztek, előkelőségek. Még katonák sem voltunk. (Kuncz Aladár) Megjelent több közéleti előkelőség. (Kosztolányi Dezső)
előkelőségi.
