elnémul
elnémul tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Személy, csoport> hirtelen abbahagyja a beszédet, hirtelen elhallgat. Elnémul az ámulattól. Hej fülmile, te kis madár. | Elnémulok én is immár. (Kisfaludy Károly) S elnémul a duhajkodó csapat. | Nem kell a korty, nem ízlik a falat. (Reviczky Gyula) || a. (átvitt értelemben) <Személy> az ellenfél meggyőző érveire már nem tud válaszolni. Erre az érvre elnémult. || b. (költői) <Ajak, nyelv, száj> hirtelen abbahagyja a beszédhez szükséges mozgást. Ha ölel, fohászkodik, | … nyelve elnémul. (Berzsenyi Dániel) Beszédes szájok is elnémult mint a hal. (Vörösmarty Mihály) Az őröknek elnémula nyelve. (Arany János) || c. (irodalmi nyelvben) <Énekes madár> egy időre abbahagyja énekét. [A puszta, télen.] Hejh, mostan puszta ám igazán a puszta | … a dalos madarak Mind elnémultanak. (Petőfi Sándor) || d. (irodalmi nyelvben) <Zaj, ének, zene> hirtelen megszűnik. Elnémult a fergeteg süvöltő Hárfájának zordon éneke. (Petőfi Sándor) Hirtelen elnémult a vihogó lárma. (Arany János) A zokogó | ima elnémult, csend lett. (Szabó Lőrinc) || e. (költői) <Hangos, zajos hely> teljesen elcsendesedik. Elnémul az erdő, elszállt a galambja. | Síránkozik a falubéli harang. (Vajda János)
2. (átvitt értelemben) <Költő, író> hosszú ideig v. végképp nem ír (többé). Katona József elnémult Kecskeméten. A tízek nem kaptak … lapra engedélyt, s egy évre terjedő fogadalmukkal csak azt nyerték, hogy egy évig el kellett némulniok, nem írhattak sehova. (Jókai Mór) Mindenki bocsánatját Könyörögve, … Készülök elnémulni. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) <A véleménynyilvánítás vmely eszköze v. szerve> működésének megszakítására, elhallgatásra kényszerül. Elnémul az országgyűlés, a sajtó, az utca.
3. (átvitt értelemben, választékos) <Beszédben megnyilvánuló társadalmi jelenség> hirtelen megszűnik. Elnémul az elégedetlenkedés, a gyanúsítás, a pletyka.
4. (átvitt értelemben) <Löveg, tűzfegyver, hadihajó, erőd> harc közben hirtelen abbahagyja a tüzelést. Elnémultak az ellenség ágyúi.
elnémulás; elnémuló; elnémult.
