elmélyed
elmélyed tárgyatlan ige
1. (ritka, irodalmi nyelvben, régies) Vmi belemélyed (1) vmibe. Láttam ékes arcát, gyönge állát, melybe Sisak-ellenzője el vala mélyedve. (Arany János) || a. (ritka v. régies) <Felszín> bemélyed. Egy helyütt egészen elmélyed az út. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Vki elmélyed vmibe(n): vminek a mélyére igyekezvén hatolni, nagy figyelemmel v. érdeklődéssel belemerül, ill. vminek egészen átadja magát; belemélyed vmibe. Gondolataiba mélyedt el. Elmélyedt a kérdés tanulmányozásába. El van mélyedve a munkában. Úgy elmélyedtem a figurák bonyodalmába, hogy meg se hallottam, mikor a nők kimentek. (Gárdonyi Géza)
elmélyedés; elmélyedő; elmélyedt.
