ellobban
ellobban tárgyatlan ige
1. <Tűz, láng, égő anyag> egyet lobban, majd hirtelen elalszik. Ellobban a gyertya. Egy vad fény lobbant el. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) <Erős fokú érzés rövid tartam után> hirtelen megszűnik, elmúlik. Lelkesedése hamar ellobbant. Haragja ellobbant. Oh szerelem, te óriási láng! | Ki a világot gyujtod ránk, Aztán ellobbansz … tán egy perc alatt. (Petőfi Sándor)
2. (népies) <Tüzelőanyag> parazsat nem hagyva, rövid idő alatt nagy lánggal elég. A venyige nem jó tüzelő, csak ellobban.
ellobbanás; ellobbanó; ellobbant.
