elaltat
elaltat [l-a] tárgyas ige
1. Úgy v. addig altat vkit, míg álomba nem merül, el nem alszik. Elringatta, elaltatta a gyermeket.
2. (orvostudomány) Mesterségesen öntudatlan állapotba juttat, elkábít vkit. A műtét előtt elaltatták. Elaltatják majd, lányom, nem érez semmit. (Nagy Lajos)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Lelki tevékenységet, folyamatot, képességet> hatásával elgyöngít, esetleg megszüntet. Elaltatja benne a jobb érzést, az éberséget. Elaltatja kétségét, bosszúját. S most nem jősz te, miként ezelőtt vala jőni szokásod, Hogy keblemben elaltatnád nagy bűneim átkát. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Éhséget, szomjúságot> lecsillapít, kínzó hatását megszünteti. Fölkereste fészkit a réti madárnak … Tarka tojásikkal éhét elaltatta. (Arany János) || b. (átvitt értelemben) Elaltatja a lelkiismeretét: elhiteti magával, hogy nem rossz, amit tett, tesz v. tenni akar. || c. (átvitt értelemben, ritka) <Szervezetet, mozgalmat> cselekvőképességétől megfoszt, erejét, hatását csökkenti.
4. (átvitt értelemben, ritka) Elaltatja az ügyet: a) félreteszi, nem foglalkozik vele; elfekteti; b) hatásosan közbelép annak érdekében, hogy az illetékesek ne foglalkozzanak vele.
elaltatás; elaltató; elaltatott.
