egyenjogúság
egyenjogúság főnév -ot, -a (csak egyes számban) (választékos)
Az egyenjogú melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg, állapot; vkinek, vminek ilyen volta; az az állapot, amelyben mindenkinek egyenlő jogai vannak. Emberi, nemzeti, polgári egyenjogúság. Alkotmányunk biztosítja a nők egyenjogúságát. Nem lehet a politikai egyenjogúságnál megállapodni. (Eötvös József) Gyűlölettel beszélt a polgári társadalomról, amely az egyenjogúságot csak abban tudta keresztül vinni, hogy … tíz millió embert egyforma kegyetlenséggel küldött a halálba. (Kuncz Aladár) || a. Az az állapot, hogy vmely kisebb közösségben (pl. a családban) a közösségbe tartozóknak egyenlő jogaik vannak. A testvérek egyenjogúsága a családban; a férj és a feleség egyenjogúsága a házasságban. A feleség elvesztette a régi házassági állapotban értelmezett s fennállott egyenjogúságát. (Móricz Zsigmond)
egyenjogúsági.
