borotvál
borotvál ige -t, -jon, (népies) beretvál [ë-ë]
tárgyas <Szakállt, szőrt, hajat> egy alkalommal folyamatosan v. időnként szokásszerűen borotvával tőből levág. Borotválja a bajuszát. Vannak nők, akik borotválják a szemöldöküket. || a. tárgyas <Vmely testrészt> a rajta levő szőrzettől, hajtól egy alkalommal folyamatosan v. időnként szokásszerűen borotvával megtisztít. Borotválja az arcát, a fejét. Nemsokára készen lesz a hajvágással, már a nyakat borotválja. || b. Vkit borotvál: azzal foglalatoskodik, hogy vkinek vmely testrészéről, főleg az arcáról a szőrt borotvával eltávolítja. Most borotválja a harmadik vendéget. || c. (tárgy nélkül) A segéd éppen borotvál. Ő borotvál legjobban az üzletben. || d. tárgyas (ritka) <Szőrt> rendsz. állati testről vmely eszközzel folyamatosan eltávolít. [Egy cseléd] a malacot láng felett hintálja, Szőrit kés fokával bőrig beretválja. (Arany János)
Igekötős igék: kiborotvál; leborotvál; megborotvál.
borotválgat; borotválható; borotváló; borotvált; borotváltat.
