borítás
borítás főnév -t, (-ok), -a
1. Általában a borít igével kifejezett cselekvés (főleg az igének 1, 2, 4. jelentésében). Bádoggal, fémmel, lemezzel, linóleummal, parafával való borítás; a kocsinak az árokba borítása; a szemétnek a kosárba való borítása.
2. Vmit borító, befedő réteg. Deszkából, fából készült borítás az ajtón; csempéből, márványból való borítás a falon.
3. (cipészipar) Fejelés. Mennyibe kerül egy pár borítás? || a. (régies) Zsinór, paszomány, mellyel a ruhát díszítették v. beszegték. Nem panyókás mente, nem sinór, borítás … fogják szépeinket magyarosítni. (Széchenyi István)
Szóösszetétel(ek): falborítás.
borítási.
