betart
betart ige
1. tárgyas Úgy tart (I. 1) vkit, vmit, hogy vmibe beleérjen; beletart. Betartja a vasat a tűzbe.
2.* tárgyas <Adott szót, rendelkezést, utasítást, szabályt> megtart. Betartja a szavát; betartja a rendeletet. A császárnak nem ajánlatos betartani azt, amit a király ígért. (Mikszáth Kálmán) Tartotta volna be pontosan a részleteket … s akkor nem került volna perre a dolog. (Nagy Lajos)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
3. tárgyatlan (sport) Betart vkinek: <labdarúgásban játékos> lábát keményen ellenfele lába elé téve, vagy durván bele is rúgva, ellenfelét szabálytalanul akasztja. A középhátvéd durván betartott a csatárnak és a játékvezető tizenegyest ítélt.
betartás; betartható; betartat; betartó; betartott.
