benyom
benyom tárgyas ige
1. Nyomva bedug, behelyez, beszorít vmit vmibe, vhova. Benyomja a dugót az üvegbe. Benyomta a karót a földbe. Nyomd be ezt a könyvet a többi közé! A kifeszített hálót benyomták a vízbe. (Tolnai Lajos) || a. Benyomja a fejébe: <a kalapot, süveget> mélyen a fejére húzza.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vmely állásba> protekcióval, sok utánajárással behelyez, bedug (2) vkit. Fiát sikerült benyomnia a vasúthoz, a postára. A kultuszminisztériumba … be tud nyomni egy követ rokonom. (Gárdonyi Géza)
3. Kívülről úgy nyom vmit, hogy az behorpad, betörik v. eldől. Erővel benyomták a kaput. [A leány] olyan szép, hogy gyertyavilágnál az ablaküveget már kétszer benyomták … a bámuló legények. (Vas Gereben)
4. <Vmely eszközzel, szerrel jelet, jelzést, bélyeget> nyom vmibe. A szövetekbe a mintát gyakran géppel nyomják be. Egyéni jelet nyomott be az elkészített munkadarabokba.
5. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Bevés <emlékezetébe, szívébe>. Az én juhásznémnak neve … szívembe van bényomva. (Csokonai Vitéz Mihály) Az alakjaikat … mind elevenen benyomta emlékezetébe. (Jókai Mór)
benyomó; benyomott.
