benső
benső [e] melléknév -leg [e], -bb, felső fok: legbensőbb (legbenső) (választékos, kissé régies)
1. Belső, belül levő. A benső ágyban alszik. A benső szobában lakik. Benső lakába indult Áttila és neje. (Arany János) Elvonult a sátor benső rejtekébe. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Vkinek belsejében, szívében, lelkében levő, abból fakadó. Benső küzdelmek. Bensőleg egyetértett velünk, de érzelmeit nem merte elárulni. A sejtés nem mondta: … mely táj felé menjek? | Csak azt mondta: menjek, menjek, ne pihenjek. | Én e benső szónak engedelmeskedtem. (Petőfi Sándor) Szavának hangja … benső, őszinte. (Gyulai Pál)
2. (átvitt értelemben, ritka) Másokkal, illetéktelenekkel nem közölhető, titkos, bizalmas. Benső ügyek. || a. (átvitt értelemben) Bensőséges, vkivel meghitt viszonyban levő <személy>. A titkárja benső barátom. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben) Őszinte bizalmon, bensőséges érzelmeken alapuló. Benső barátság. Benső kapcsolatban van vele. Benső érzelmek fűzik hozzá. Kedves Gusztim! vedd benső hálámat. (Jósika Miklós)
