bennszakad
bennszakad tárgyatlan ige
1. <Vmibe belehelyezett tárgy, testrész, kihúzásakor> elszakadva, leszakadva benne marad vmiben. Kötéllel akarták kiemelni a követ, de a kötél bennszakadt a gödörben. Ha a méh megszúr, bennszakad a fullánkja.
2. (átvitt értelemben, ritka, költői) Bennszakad a szó (vkiben): <meglepetésében, ijedtében> nem tud szólni vki, nem jön ki száján a szó. Szó bennszakad, hang fennakad. (Arany János)
bennszakadt.
