belejt
belejt tárgyatlan ige
1. (bizalmas, gúnyos) Kényelmesen, ünnepélyesen, ill. kényeskedő, előkelősködő léptekkel bejön, bemegy, megérkezik (vhova). Már javában folyt a műsor, amikor végre ő is belejtett. || a. Lejtve (3a, 4), táncolva, táncoló léptekkel bejön, bemegy vhova. A ballerina belejtett a színpadra.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) <Út> lejtősen bevezet vhova. A palermoi út … a völgyre lejt be. (Kemény Zsigmond) Az özvegy szeme … a kanyargó útba merült, mely … a hegyről mintegy belejtett a városba. (Gyulai Pál)
belejtés; belejtő.
