belegebed
belegebed tárgyatlan ige (népies)
1. (Csaknem, majd(nem) v. szinte) belegebed vmibe: <ember v. állat> vmely erejét meghaladó munka, hosszas erőlködés folytán teljesen kimerül; majd megszakad. Csaknem belegebedt a kapálásba, a zsákolásba. Annyit rakott a szekérre, hogy majd belegebedt a két ló.
2. (átvitt értelemben, túlzó) Belegebed vmibe: vmely kínzó érzés, féktelen indulat, belső vívódás következtében lelki egyensúlyát vesztve elpusztul. Belegebed a féltékenységbe, a gyűlölködésbe, az irigységbe. Ha nem tetszik, gebedj bele! Hej, itt egy olyan dilemma elé került, hogy ebbe bele lehet gebedni. (Móricz Zsigmond)
belegebedés; belegebedő; belegebedt.
