békül
békül tárgyatlan ige -t, -jön
<Haragosával, ellenségével> a békét, a barátságot helyreállítani igyekszik; hajlandó az egyetértésre, megegyezésre; vkivel szemben érzett haragja, dühe, gyűlölete múlik, oszlik. Nehezen békül; (népies) vkihez békül: <harag v. idegenkedés után> békésen megegyezik, megfér, megbékél vele; (régies) kezéhez békül: hibáját, vétkét belátva, megbánva, megalázkodva v. bocsánatkéréssel, kézcsókkal helyreállítja a békét, egyetértést vkivel, akinek jóindulatára, szeretetére számít. Kezihez békülve, bocsánatot kérne. (Arany János) Napraforgók közt virulni – | vagy csak szépet sóhajtani, | … elleneimmel békülni. (József Attila)
Szólás(ok): (tájszó) ha nem békül, majd megkékül: nem törődöm vele, hogy haragszik-e vagy sem.
Igekötős igék: kibékül; megbékül; összebékül.
békülés; békülget; békülő; békült.
