bejáratos
bejáratos melléknév -an, -abb
(állítmányként) Olyan <személy>, akinek (szabad) bejárása (1a) van, aki gyak. jár (be) vhová, vkihez, aki gyakori látogató vhol, vkinél; otthonos, bennfentes. Bejáratos vkihez, vkinél. Ehhez a családhoz, házhoz nem vagyok bejáratos. Bejáratos lettem körükbe. Bejáratos a legtöbb hivatalba(n). Mindent elkövettem, hogy bejáratos legyek a legfényesebb körökbe. (Madách Imre) A népíró bejáratos volt minden szerkesztőségbe. (Móra Ferenc) || a. (csak jelzőként) (régies) Olyan <személy>, aki vkinek bizalmasaként gyak. (be)jár hozzá. A bejáratos vénasszonyok hozták a pletykát. A levelet elküldted a kis tündérednek a bejáratos Böskétől? (Jókai Mór) Behítta az egyedül bejáratos cselédjét. (Mikszáth Kálmán)
