bejárás
bejárás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. A bejár (1) igével kifejezett (ismételt) cselekvés, tevékenység; többszöri, ismételt, gyakori bemenetel. Szabad, tilos a bejárás. Zavar ez a folytonos ki-bejárás. || a. Bejutási lehetőség vhová, vkihez. ® Szabad bejárása van vkihez. Az ilyen nagy urakhoz nem könnyű a bejárás. Bejárása levén az udvarba, … informálta a fejdelmet. (Kemény Zsigmond) Az elegáns termekbe … csak úri látogatóknak van bejárásuk. (Jókai Mór)
2. (műszaki nyelv, hivatalos) Járműveknek, ill. némely építménynek, létesítménynek (pl. út, híd, lelátó stb.) használatba vétel előtt abból a célból való hatósági megvizsgálása, hogy megfelel-e a műszaki követelményeknek, előírásoknak. Közigazgatási bejárás; ® műtanrendőri bejárás. Megtartották a bizottsági bejárást.
3. (régies, kissé népies) Bejárat [2] (1), bemenet (2). Keskeny, rejtett, széles, szűk bejárás; bejárás a gőzfürdőbe; erre nincs bejárás; elállja, elfogja a bejárást; eltévesztette a bejárást. [A] megyeházának közép kapuján kívül … még két bejárása van. (Eötvös József) A lány látván, hogy a bejárás el van torlaszolva, utat akart csinálni. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): vonalbejárás.
bejárási.
