behízelgő
behízelgő melléknév -n v. -en [e], -bb (választékos)
1. (ritka, rosszalló) Magát behízelgő: olyan <személy>, aki behízelgi magát (vkihez v. vkinek a kegyeibe, bizalmába stb.). A színmű egyik alakja jellemző típusa a magát a főnökéhez behízelgő hivatalnoknak.
2. Olyan <magatartás, megnyilatkozás>, amellyel vki megkedvelteti, kedvessé teszi magát másoknál; megnyerő. Behízelgő hang, kedvesség. Behízelgő modoráért mindenki szerette. Thököly behízelgő nyájassággal furakodék közbe, s apródonként … szegletbe szorítá a herceget. (Jókai Mór) Apukám – mondá behízelgőn, … régi gyermekes hangján. (Mikszáth Kálmán) || a. Szelíd bájával kellemesen ható, magát megkedveltető. Behízelgő dallam, zene.
