átgázol
átgázol tárgyatlan ige
1. <Sekélyebb vízen, mocsaras v. bevetett, beültetett talajon> gázolva átjut; keresztülgázol. Átgázol a folyón, a patakon, a tavon, a vetésen. Olykor bűzhödt posványokon kellett átgázolniok. (Jókai Mór) || a. <Embertömegen, bokrokon, bozóton> utat törve átjut. Átgázol a cserjésen. Áttörtem a bokrokon. Átgázoltam a magasra nőtt bürkön. (Gárdonyi Géza) || b. Átgázol vhova: <sekély vízben v. mocsaras talajon> gázolva vmely más, a vízen túl levő helyre jut. A füzesnél széles folyóvíz zárja el utunkat … át kell gázolnunk a túlsó partra. (Herczeg Ferenc)
2. (átvitt értelemben) Átgázol vkin v. vmin: vkinek érdekeire, érzékenységére nem tekintve, ill. vmit semmibe véve kíméletlenül érvényesíti akaratát; keresztülgázol (2). Mindenen átgázol. Átgázol az erkölcsi törvényeken.
3. (átvitt értelemben, kissé régies) Vmin: üggyel-bajjal keresztüljut; átvergődik; keresztülgázol (3). Átgázol az akadályon. Átgázol a bajokon.
átgázolás; átgázolhatatlan; átgázolható; átgázoló; átgázoltat.
