ártalom
ártalom főnév ..almat, ..lma
1. (főleg személyragos és -ra ragos alakban) Az az állapot, amely vmely káros hatás következménye; kár. Ártalmára van vkinek, vminek vmi: árt vkinek, vminek vmi, káros hatást gyakorol vkire, vmire vmi. Csak a magyar tánc az, mely soha sem jára A jó egészségnek semmi ártalmára. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (orvostudomány) Vmely külső ártó behatás következtében előállott (testi) állapot; károsodás. Fagyás, hő, sugárzás okozta ártalmak.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Ártó szándék, ill. ilyen szándékot hordozó személy. Úgy jövök, Mint nyári felhő, űzve fergetegtől, Halállal, ártalommal teljesen. (Vörösmarty Mihály) Hogy volnál ellenség és ártalom és veszedelem … te kedves? (Karinthy Frigyes)
ártalmú.
