arc
arc főnév -ot, -a
1. Az ember fejének előrésze, amelyen a szem, orr, száj van. Borotvált, érdekes, halvány, finom, markáns, napbarnított, sápadt, szép arc; az arc színe, vonásai; könnytől ® ázik vkinek az arca; haja ® belelóg vkinek az arcába; ® belemászik v. jól belemászik vkinek az arcába; vkinek az arcába ® köp; arcába nevet vkinek: szemtől-szembe, egyenesen feléje fordulva, kineveti; vkinek arcába vág vmit; (átvitt értelemben is) kíméletlenül, éles hangon, egyenesen feléje fordulva kellemetlen dolgokat mond vkinek; arcra borul: hódolata jeléül a földre térdel, s arcát a földre hajtja; arcáról csurog a veríték; ® elrejti az arcát; arcát vkire, vmire ® emeli; arcát vkihez ® emeli; arcát vhova, vmibe ® rejti; arcát kezébe ® temeti; vkit arcul csap, üt, (tréfás) legyint: vkinek arcát kezével, tenyerével megüti; (átvitt értelemben, 1945 után) arccal vmi felé: elsősorban vele törődve, legsürgősebb feladatnak, teendőnek tekintve. A király szólt: „bajnok! nyisd fel sisakodat, Mondd neved s mutassad vitézi arcodat”. (Arany János) És látom újra ifju arcodat, Mikor még másért nem dobbant szived. (Vajda János) || a. (átvitt értelemben) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> testünknek ez a része, mint vmely lelkiállapot tükrözője, kifejezője; arckifejezés. Barátságos, buta, csodálkozó, bosszús, bús, dúlt, elszontyolodott, ellenszenves, érzéketlen, fanyalgó, fontoskodó, gondterhelt arc; halálra vált arc; haragos, kérő, komoly, merev, mosolygó, nyájas, savanyú, semmitmondó, szenvedő, szelíd, szomorú arc; tenyérbemászó v. ® tenyérbe szaladó arc; ünnepélyes, üres arc; arcának a kifejezése; arcának ® lángolása; az arc tündöklése ¬; ® ég az arca; ® elpirul vkinek az arca; ® elsötétedik az arca; felderül az arca; vkinek ® kigyúl az arca; ® kigyullad vkinek az arca; lángol, lángba borul v. egy ® láng lesz az arca; ® megnyúlik az arca; ® hosszúra nyúlt arccal; ® pirul vkinek az arca; ragyog az arca; vmi az arcába ® kergeti a vért; a vér az arcába ® szökken, tolul; ® elváltozik arcában; nincs ® bőr az arcán; mosoly suhan át (® átsuhan) vkinek az arcán; mosoly ® játszik az arcán; arcának egy izma sem rándul: <rendsz. azért, mert teljesen nyugodt marad, uralkodik magán>; arcára ® erőltet vmit; arcára ® erőszakol vmit; arcára ® fagy vmi; vmi van ® írva az arcára; arcáról ® lefagy vmi; vkinek az arcáról leolvas vmit; (majd) ® lesül v. (majd) leég a bőr az arcáról; ® lesugárzik vkinek az arcáról vmi; vmi lángba ® borítja vkinek az arcát; vmilyen arcot ® csinál (vmihez, vmire); arcát ® elfutja a pír, a pirosság v. a láng; ® elfutja v. elönti a vér az arcát; jó arcot ® mutat; vmilyen arcot ® ölt; vmilyen arcot ® vág (vmihez); jó arcot ® vág vmihez; arcokat ® vág; vmilyen arcot ® vesz magára. Szóláshasonlat(ok): olyan az arca, mintha savanyú ® almába harapott volna; olyan arcot vág, mint aki ® háromig se tud számolni. Erzsike savanyú arcot vágott a biztatáshoz. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Ismét magyar lett a magyar. Lángol, piroslik az arca. (Petőfi Sándor)
2. Az ember fejének az orr és a száj mellett található két húsos, párnás része; orca. Beesett, kifestett, piros, pufók arc. Gömbölyű arca volt. Arca majd kicsattant. A melegtől égni kezdett az arca. A láz rózsákat ® fest az arcára. A vér ® lefut az arcáról. ® Kikeni az arcát. ® Kimázolja az arcát. A leány arca … piros lett, mint a rózsa. (Mikszáth Kálmán) Kifestett arcát angyalarcnak látom. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vminek külső megjelenési formája, külseje; arculat. Az ötéves tervek megváltoztatják Budapest arcát. Ahol a szocializmus virágzik, ott a föld új arcot ölt. Szebb arcot ölt e föld kies határa. (Kölcsey Ferenc) [Pestnek] negyvenöt év előtti arcáról beszélek. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Vkinek, vminek igazi arca: igazi egyénisége, mivolta. A reakció igazi arca; ez az ő igazi arca.
Szólás(ok): ld. kesztyű.
Szóösszetétel(ek): 1. arcfátyol; arcfintorgatás; arckenőcs; arcnézet; arcrándulás; arcrész; arcrostély; arcseb; arcszépítés; arctámadás; arctanulmány; arctípus; arctisztító; arcüreg; arcvédő; 2. álarc; babaarc; faarc; filmarc; leányarc.
arcocska; arcú.
