alkalomszerű
alkalomszerű [ë] melléknév -en [e] v. -leg [e] (kissé választékos)
Vmely alkalomkor kínálkozó, adódó; ahhoz illő, ahhoz való. Alkalomszerű észrevétel, megállapítás, megjegyzés, versike. Most éppen alkalomszerű erről beszélni. Elhatározták, hogy … emlékül egy albumot szerkesztenek, amelybe a költő verset, a prózaíró egy pár alkalomszerű emléksort jegyez be. (Gyulai Pál) || a. Alkalomszerűen, alkalomszerűleg: csak véletlenül adódó alkalomkor, nem rendszeresen; néha-néha, hol ekkor, hol akkor; amikor éppen sor került rá, vagy szükségesnek mutatkozott. Alkalomszerűen látták még hébe-hóba. Alkalomszerűleg vett egy-egy könyvet. [Hunyadi Mátyás] könyv nélkül tudta Horácot …, sőt citálni is tudott belőle alkalomszerűleg. (Jókai Mór) Pár szót váltottak, mikor úgy, alkalomszerűen találkoztak. (Kosztolányi Dezső)
alkalomszerűség.
