alakítás
alakítás főnév -t, -ok, -a
Általában az alakít igével kifejezett cselekvés.
1. Az a cselekvés, hogy vmit alakítanak (2–4, 6). Vmely anyag alakítása; a jellem alakítása; a jövendő alakítása. || a. Ilyen cselekvés, művelet, amellyel vmely anyagot olyan módon munkálnak meg, hogy kellő alakot öltsön. (műszaki nyelv) Forgács nélküli, forgácsoló alakítás. || b. Átalakítás, átváltoztatás. A gázok cseppfolyóssá alakítása; az egyenletnek másodfokúvá alakítása; az alárendelésnek egyszerű mondattá alakítása. || c. (ruházkodás) Használt ruha(darab) divatosabbá tétele a régi alak, szabás megváltoztatásával, új díszítés alkalmazásával, ill. a viselője testéhez, alakjához való igazítása. Kalap alakítása. Alakítást vállal a szabó. Ez a varrónő alakítással is foglalkozik.
2. (művészettörténet, irodalomtudomány) Művészi alkotás, irodalmi mű mondanivalójának, anyagának művészi elrendezése és kifejezése; megformálás, ill. megformáltság. Művészi alakítás. Gvadányi az alakítás ez alsóbb régióiban, a környezet biztos rajzában ritka jelességgel mozog. (Arany János) A népmondákban … nem találjuk … mindig az alakítás oly teljét, mint a népmesékben. (Arany János)
3. (film, színház) Színészi játék, teljesítmény, színpadi megjelenítés. Színészi, színpadi alakítás. A színész Hamletje ragyogó alakítás. A művészet ama fénylő kristályozottsága [= csiszoltsága], melyet ma Prielle Kornélia szaloni alakításaiban csodálunk, az úgynevezett nagyok korában még … lehetetlen … volt. (Vajda János)
4. Vminek az alakítása: az a cselekvés, hogy vmit (meg)alakítanak, létrehoznak; alapítás, létesítés, szervezés. Bizottság, kormány, szövetkezet alakítása. Széchenyi takarékpénztár alakításán fáradozott.
Szóösszetétel(ek): kabinetalakítás; kormányalakítás.
alakítási; alakítású.
