1
1
Szilvai ló lett, és a Verseny- és Vadászújság-ban Szilvórium név alatt folytatta további életét a lóversenyprogramban.
Talán nem is volt szokatlan cselekedet ez Szilvai részéről, aki egész életében amúgy is hájasodó lóügynökök, lovaglópálcával járó kupecek, csontvázzá soványodott zsokék, nagy bajszú szénakereskedők, bookmakerek és lótulajdonosok között hentergett a budapesti kávéházakban, főleg a Gyep felé eső utcákban, ahol a kávéházak, vendéglők a Turfhoz, Kincsemhez, Taraihoz voltak címezve.
Szilvai ugyanis addig, amíg két lábon járt, keménykalapot viselt, és az éppen divatban (és sikerben) lévő istállók színeiből varratta nyakkendőit, hol piros és fekete színekre, hol meg arany és ezüst színűekre. – Szilvai odáig a Verseny- és Vadászújság munkatársa volt, aki „személyi híreket” írt a Gyepen futkározó csikókról, lovasaikról, idomítóikról, tulajdonosaikról, miután semmi más nem érdekelte a világon, mint a versenyek, amelyek akkoriban még itt, a főváros közelében folytak nyíló tavasztól borongó őszig. Szilvai a Gyepen és a Lóval foglalkozó emberek társaságában töltötte tehát életének java részét. Nem is csodálkozott, hogy bizonyos időkben elfújta a szél a nadrágot a két lábszáráról, ugyancsak ez történt mindig félrecsapottan viselt keménykalapjával is, és kezével hiába kapkodott volna az elbúcsúzott tárgyak után: paták nőttek a kezei helyén, amelyeket rövid idő múlva megpatkoltak, és a sportember neve „Szilvóriummá”, maga versenylóvá változott, miután minden hajlandósága megvolt az új pályafutáshoz.217
