3
3
Az idegen ezen az éjszakán öngyilkosságot követett el a vendégfogadóban.
Nevetve ivott meg lefekvés előtt egy pohár vizet, amelybe előbb valamely port öntött. Udvariasan megkérte a cigánylányt, hogy vigyázzon álmára.
A ház hajnalban elsötétült, mint egy kripta, ahol aludni tértek az éjjeli kísértetek.
Az idegen darab ideig fészkelődött helyén. Aztán elaludt a cigánylány is, és gyermekkorával álmodott. Délben a takarítóasszony vette észre, hogy az idegen halott. Lárma, viháncolás keletkezett a csendes házban. Itt-ott, a távolabbi szobákban, a nők megragadták az alkalmat, hogy egész eddigi életüket megsirassák. Folytak a könnyek, kipattantak a jajok, búsan integetett a halál a folyosón. Télszagú, bundás rendőrlegények és tintás ujjú írnokok jöttek a házba. Délutánig, amíg a halott ott hevert, senki sem aludt. Babonás kártyavetések folytak. Sokszor a nyitott ablakhoz rohantak a lakók, vajon a halott nem kelt-e fel az ágyból. A cigánylány, mint egy regényhősnő, tizedszer mondta el az eset részleteit:
– Vakuljak meg! Nevetett, amikor a mérget megitta!
Szotyorit végtelenül lesújtotta ez a haláleset.267
Még eddig senki sem halt meg a vendégfogadóban. Nagyon csodálkozott, hogy újdonsült barátja volt az első tettes. Valami lelkifurdalást érzett, hogy idejében nem beszélte le az öngyilkosságról. De hát még azt se mondta, hogy mi baja van. Szotyori délután jelentkezett a hatóságnál, s kijelentette a kapitánynak, hogy gondoskodik a halott temetéséről.
Nem valami előkelő helyet kapott a halott a Morgó-temetőben. Gyermeksírok voltak a közvetlen szomszédai, a keresztfa messzire volt ide, legfeljebb sírdogáló anyák botlottak meg az idegen sírhalmában.
De nem úgy Szotyori.
Minél többet gondolkodott a dolgon, annál inkább érezte, hogy egyetlen barátját temette el. Őszi délutánokon gyakran kisétált a Morgó-temetőbe, s hosszant elgondolkozott a névtelen sírnál. Olykor Kálmánnak, máskor Józsefnek szólította a sírban nyugvót.
A gazda példáját követték a vendégfogadó lakói, és sétájukat a lányok nemegyszer a temető felé vették, amikor mindenféle szép hazugságokat mondtak egymásnak a halottról. Természetesen a szerelem miatt halt meg ő, az ismeretlen.
Szotyori sohasem költözködött el a városkából, ellenben késő öregségéig látogatta e temetőt. Bizonyos tiszteletre tett szert a városkában. Üldögélt a sír mellett, és fogadta az anyák köszönéseit, akik gyermekeik sírhalmát mentek könnyeikkel megöntözni.
(1919)268
