2
2
Frigyes édesanyjának tett fogadalma révén tehát meglehetős gondtalanul élt Pozsonyban, és tölté be az írnoki tisztet Ráday Gedeon gróf mellett. (Főnöke is jobban érezte itt magát, mint az özvegy Ikladon, ahol, Pest közelében lévén, nem térhetett ki Vörösmarty Mihály látogatásai elől, amikor Vörösmarty saját kezűleg „gyártotta” a pezsgőt és a dohánylevelekből való „szipákot”, amihez persze nem értett a költő: éppen elegendő eredményt ért el hivatásában, amikor a gyöngyöző Fóti dal-t megírta, a pezsgő gyártását csak bízta volna a franciákra.)
Frigyes kedve és érzése szerint a 16 tagból álló „ellenzékhez” csatlakozhatott: hamuszürke, feketével kivarrott, borsodi szűrben járhatott kisebb frakkja felett; a fején kis fekete báránybőr süveget viselhetett: a Kígyó utcai Baliczki kesztyűi és nyakkendői megtehették mindenütt a magukét, még Esterházy Istvánnál, a pozsonyi főispánnál is, aki első látásra kijelentette, hogy kívüle csak egy elegánsabb fiatalember van a pozsonyi sétányon, s az Podmaniczky Frigyes. – De megtette magáét az Erlesbecktől beszerzett cipellő is, valamint a szabályos, nyúlánk, kifogástalan termet és magatartás, amely miatt egy fejedelmi termetű idősebb, de nem éppen divatból kiment dáma, egy udvari tanácsos neje a saját szalonjában egyszer úgy megfeledkezett magáról, hogy elébe sasszírozott a belépő ifjúnak, előtte derekát meghajtotta, és már csaknem a királyi vérből származottakat megillető kézcsókra került a sor, amikor Podmaniczky Frigyes felkiáltott:
– De asszonyom, csupán édesanyám, az ön jó barátnője szívélyes üdvözletét jöttem átadni.
E megszólalás nélkül tán többet is feljegyezhetett volna a tüneményes és lángoló szemű dámáról az ifjú Podmaniczky a naplójába, amelynek elmés szerkezetét komponálta utazásaiban – amely „szerkezetben” helyet foglalhatott kefe, fésű, illatszer és szappan a levélpapirosok és a kiadásokról vezetett könyvecske mellett. A naplót szerkezetestől együtt ellopták Győr és Vác között a gőzhajóról, s így sohasem lehet megtudni teljes bizonyossággal, hogy nem lett-e folytatása a szalonbeli kalandnak, mikor Ernő főhercegnek nézte (utólagos magyarázat szerint) a szalonba belépő Frigyesünket a dáma.
És vajon viselt-e ezután szemüveget a hiú dáma, hogy a főherceget többé össze ne téveszthesse Frigyessel?97
Annyi bizonyos, hogy Figdor, a pesti kereskedő, aki a gyapjút szokta megvenni Aszódon, pontosan küldözte a követi írnok után Pozsonyba a havi száz ezüstforintnyi zsebpénzt, amely pontosság meg is látszott az ottani társaságon, amikor éppen farsang utolsó napján az ellenzéki ifjak (szám szerint húszan) azt vették észre, hogy semmi nevezetesebb bál nincs kitűzve e napra, ugyanezért a külvárosban levő Pálffy-kertet kibérelték egy bál rendezésére – amilyen bál még nem volt Pozsonyban. A költségek fejenkint ezerkétszáz forintot tettek ki, de megengedtetett, hogy egy-egy részvény árát ketten-hárman is összeadhassák, és még így se volt elegendő kocsi a Pálffy-kertben, mert például a kiválóbban ünnepelt dámákat, így Kendeffy Katinkát is, az ölükben vitték haza a bokáig érő hóban a bálrendezők. (Egész Pozsony területén nem akadt bérkocsis, aki megmentette volna ifjainkat a gyalogos éji fuvartól.) Erlesbeck cipellői átáztak, Baliczki selyemharisnyái ronggyá taposódtak, Figdornak újabb előleget kellett küldeni az aszódi gyapjúra, de Kendeffy Katinkát a Pálffy-kertből kvártélyára ölben vihetni Frigyesünknek tán csak akkor ellenkezett volna a fogadalmával, amikor Katinka néhány év múlva éppen a gúnyolódó Schnopfler felesége lett.
Férjes nők beléletét mindig szentségnek tekintette Frigyes, amely szentélyt már csak azért sem rombolhatott le, mert újból megalkotni nem tudta volna.
Így tehát a kapukulcsot dobáló, férjezett énekesnőnek, valamint a rövidlátó fejedelmi termetű tanácsosnénak, kinek férje a közeli Bécsben hivatalnokoskodott, nem lehetett jelentősebb szerepe Frigyes pozsonyi életében, akármennyit élcelődött felettük gróf Andrássy Gyula.
