2
2
Az új nagy szerelem családjának első hölgye a Sugár út volt, amelynek meghódítására Frigyesünk vállalkozott.
A Sugár út úgy feküdt Budapest testében, mint a Duna Magyarországéban. Mellette, nélküle, kívüle nem lehet elmenni senkinek. A Sugár úttal Pesten nem versenyezhetett senki; a város reménysége volt. pedig csak akkor teszi az első kapavágást Podmaniczky Frigyes, Ybl építész és Zufahl mérnök a Hermina téren, ahol az Operaházat kimérik, és megraknak a kiásott földdel egy kétkerekű talyigát.
Nedves itt a föld, mert valami eldugult forrás bujkál a Hermina téren, ahol őszidőben terjedelmes mocsár kerekedik az erre tévedő pesti fiákeres mulatságára, míg tavasszal és nyáron káka és nád terem, benne fészket rak a vadmadár, vadkacsa kotyog és a békák kuruttyolnak.
Az csak természetes, hogy a betyár is itt hallgatja az éji szelet, mert tiszteletére vidékies csárda dülöng a Hermina téren, amelyben a nyurga Podmaniczky Frigyes megüti fejével a mestergerendát, de a szép betyárvilágnak hamarosan vége lesz itt, amikor a mocsárral együtt a duhajok kedvét is lecsapolják. Podmaniczky Frigyesnek a vadászpuskáját se kell kilőni, hogy a vadmadarak eltakarodjanak e városi tanyájukról, a csárdás fordít egyet a süvegén, a kőmívesek és kubikosok kantinosa lesz a zsiványok orgazdájából, és egy telekre alkudozik a Sugár úton, hogy Podmaniczky Frigyesnek kedvében járjon.
Mert Frigyesünk csak azokat a pesti embereket szerette, akik a Sugár úton házakat építettek.
Itt nem lehetett akármilyen viskót emelni, sőt még az emeleteknek a számát is meghatározta Frigyes. Aki a régimódi szokások szerint olyan házat akart volna építeni ide is, mint nemrégiben a Józsefvárosban, de Budán tán manapság is szokásos: amely házépítéssel az új építő a szomszédja iránt való mélységes megvetését olyanformán bizonyítaná,175 hogy a szomszéd házának a hátát fordítja, vagy legalábbis a rossz illatú szemétdombokat és emésztőgödröket füstölögtetné az orra alá – az nem kapott helyet a Sugár úton. Itt békességben kellett építkezni; se háziuraknak, se házmestereknek nem adatott jog arra nézve, hogy a szomszédságnak nyomban hadat üzenjenek, és döglött macskákat hajítsanak udvarába.
– Könnyű a bárónak, ő vette Magyarországon a legolcsóbb telket az Opera háza részére! – dörmögtek a Sugár úti polgárok. – Addig furfangoskodott, amíg a telket jóformán ingyen adták neki, kocsmárossal, betyárral, békával együtt. Neki nem kell törődni a szomszédjával, mert nem lesz szomszédja. De nekünk már mégiscsak tudni kell, hogy milyen tűzfalat épít a szomszédunkba Harkányi vagy Haggenmacher. Hogy Táfterről ne is beszéljünk!
Hát az már igaz, hogy Frigyes jó vásárt csinált a mocsaras Hermina térrel. Ötszázezer forintot adott az egész térségért, aminek a dupláját is megkaphatta volna, ha spekuláció szempontjából tovább akarta volna adni a telket. A „csaklizásért” majd feleljen Zichy Viktor gróf (aki felelt is Károly gróf pisztolya előtt ezért és egyébért is, mert abban az időben a bankigazgatókat még ilyen módon is felelősségre vonták), Frigyes azonban csak építtetett, mert már nem képzelhette el a Sugár utat anélkül, hogy ott esztendőkig fel ne ássa a földet, gödrökkel, meszesvermekkel, kőmívesállványokkal, kőrakásokkal, töltésekkel állván útját még a gyalogos járókelőknek is. Bábel tornyát se építették ilyen nagy erővel…
– Sohase megyünk ki a Király utcából a Sugár útra – mondogatták azok, akik vasárnaponként a városerdő felé igyekezve megrettenve vetettek pillantást a malteresgyárakkal, tégladandárokkal, épületgerendákkal eltorlaszolt Sugár útra. Csak azt nem értették, honnan győzi Frigyes a munkásai fizetését. Igaz, hogy Kléh Istvánnak, Frigyes társának van elég pénze, de majd csak elapad ez a kimeríthetetlen forrás is, ha örökké a malterkeverésnél maradnak.
– Talán csak nem akar Podmaniczky is vámot szedni az új úton, mint Széchenyi István a Lánchídon, amikor a pestiek nyakába sózta? – vetette fel a kérdést éppen báró Wodianer, akinek a Marokkói-udvar melletti háza volt egy darabig arra kiszemelve, hogy helyébe Operaházat építsenek. (A báró már zsebében érezte az egymillió és nyolcszázezer forintot, az üzletbarátai meg is irigyelték a vásárt, amikor jött ez a176 bolond Podmaniczky a maga rongyos ötszázezer forintos Hermina terével.)
De nagy fejcsóválással és gyanúsító hümmögéssel, hátrafont kézzel sétáltak el néha a Sugár út irányába Ilkei és Schiffner pesti háziurak is, amikor Ilkei így szólt Schiffnerhez:
– Nagy disznóság lesz még ebből! Majd kiderül Podmaniczkyról, hogy útépítőnek se megbízhatóbb, mint politikusnak volt. Aki az ellenzéki táborból egyetlen pálfordulással kormánypártivá tud vedleni: arra nem bíznék egy kutyaólépítést sem, annál kevésbé Operaházat.
Máskor Schiffner úr figyelmeztette Ilkei urat arra a körülményre, hogy az épülő Opera olyan messzire esik a város centrumához, hogy oda józan eszű ember amúgy se járhat esti előadások megtekintésére. Utóvégre nem mindenki főkapitány vagy polgármester, hogy kardos rendőrt vagy huszárt ültessen a kocsija bakjára, ha színházba megy este. Még nappal is vigyázni kell itt a pénztárcára a törleszkedő zsebtolvajok miatt, este pedig minden kapu alatt útonálló húzódik meg a maga fütykösével vagy dróthurkával…
Ilkei úr legyintett.
– Nekem trombitálhat a báró, amíg a tüdeje megszakad. Én este semmiféle muzsika kedvéért nem megyek el hazulról – felelt Ilkei úr társának, mert ő is ama „megcsalt” háziurak közé tartozott, akinek a Hatvani és Újvilág utca sarkán álló házára már a kontraktust is megcsinálta a régi Közmunkatanács, mégpedig egymillió-hatszázezer forinton, ahol majd Operaházat építenek.
– Ez a Podmaniczky kijátszott mindenkit, aki valaha jót tett vele. Kijátszotta Tisza Lajost, kijátszotta gróf Szapáry Gézát, amikor elküldette őt a Közmunkatanács éléről fiumei kormányzónak. Egyedül maradt itt Szlávy József miniszterelnökkel, akit minden kora reggel megles a Duna-parton, és sétálgatás közben a korán kelő miniszterelnök nem tud megszabadulni a báró varázsától. Ez a titka az ördöngös Podmaniczkynak – felelt Schiffner úr, aki ugyancsak nem ok nélkül pártolta azt az eszmét, hogy az Operaház a Károly körúton építtessék egymillió-hétszázezer forintnyi telekvétellel.
Még Harkányi úr is, akinek háza volt a Sugár úton, a Foncičre szomszédságában, azt a megjegyzést tette, hogy semmivel se emelkednek a Sugár úti telkek árai azzal a körülménnyel, hogy Podmaniczky a „messzi” Hermina téren építkezik. Itt, a Sugár út elején, akár a Foncičre helyén kellett volna Operát építeni, így volna valami értelme a dolognak…177 Csak a Károly-kaszárnya nevében nem zsörtölődött senki, pedig éppen a katonai laktanyának volt a legnagyobb sansza arra nézve, hogy Podmaniczky Frigyes helyére színházat épít, ha a Hermina téri vásár mégse sikerülne.
