Borsod.
Borsod.
Miskolcz, majus 12. Évnegyedes közgyülésünk e’ hó 2-kán vette kezdetét. Tanácskozási nagyobb teremünk tágab öblezetét szokatlan nagyságu embertömeg tölté meg. Az alkotmnyos élet áldásit éldelő néposztály minden színezetét képviselve lehete látni ’s a’ várakozást tükrüző arczokon a’ megyei élet ismert criticus időszakának közellétét olvasni. – Ugy van! tisztválasztásunk törvényes határnapja e’ hó végére esik; mire a’ már huzamos idő óta zaklatott kedélyek kiváncsi ohajtása vár. A’ közönség kivánságára a’ nm. h. tanácsnak két rendbeli intézvénye olvastatott föl, mellyek egyike megyénkhez, másika főkormányzónkhoz szól. Az első a’ honoratiorok szavazata iránt tett határozatunk alapokai- ’s e’ körül eddig divatozott szokásról a’ megyétől értesitést kiván; a’ másik főkormányzónkat e’ részben kelendő felsőbb határozatig a’ tisztválasztás tartásától eltiltja. Ezeknek nyomán az elnök alispán által kérdésül tüzetett ki: valljon a’ RR. e’ k. parancs rendeletének kivánnak e hódolni inkább, mint a’ kérdéses határozatuknak a’ közelgő tisztválasztásoni életbe-léptetésétől ez uttal elállva, főkormányzónknak a’ többszörösen igért tisztválasztás megtartására alkalmat nyujtani? Mire több szózatok emelkedtek, mellyek a’ különben annyira ohajtva várt tisztválasztást bármilly bizonytalan időre kivánták inkább halasztani, mint e’ még nem is tiltó, csupán tudakozó rendeletre határozatukat felfüggeszteni. De csakhamar akadtak ellenkező értelmű szónokok is, kik a’ nép nyelvén tolmácsolva, mennyire nem egyező az igazsággal, hogy az egypár száz honoratiornak nyujtandó kedvezményért 10,000 nemes legszebb jogának gyakorlatában hátráltassék, a’ kérdéses határozatnak életbeléptetésétől ez uttal még elállani kivántak. Az illy értelmű nyilatkozatokra kitört dörgő „helyes!” és „éljen!” kiáltások majd előidézték a’ már előbbi gyülésünkben sükeretlenül elhangzott szózatot is, melly e’ határozatot, mint alapjában törvénytelent és elhirtelenkedettet, egészen visszahuzatni ’s az országgyülésre utasittatni javaslá. És e’ szerint engedve a’ nemesség legyőzhetlen kivánságának a’ tisztválasztás tartása iránt, a’ későbben szónoklók csupán az elv megtartásaért küzdöttek, ’s nem a’ gyakorlatba-vételért, mi amazt bizonytalan időre elhalaszthatná. Az illy értelemben nyilatkozók elismerék ugyan, mikép azon erősség, hogy ki a’ nemesi terhekben osztozik ’s nemesi biró alatt áll, birája választásába is befolyjon, – kevés sólylyal bir, mert ez is csak azt bizonyítja, hogy huiány van a’ törvényben; de azt nem, hogy kipótlására hatóságunk is van. Nem élnének azon erősséggel sem, hogy a’ megye statutumokat hozhat, mert országos törvények ellen nem hozhat; már pedig az 1723: 56 és I: 3 itt világosan utunkba áll: egyedül a’ szokás itt tehát azon tér, mellyen biztos állást vehetünk; ezt ama’ két ellenvetés közül egyik sem éri; mert mi a’ hatóságot illeti: a’ szokás kezdet óta pótolta a’ törvény hiányait mindenben; mi pedig az országos törvényekkeli ellenkezést illeti: a’ szokás politicai életünkben mindig mint második törvényhozó intézkedett, alapíta dolgokat, mikről az országgyülés mit sem tudott, ’s viszont erejökből kivetközteté, miket az rendelt. Mint alkotó hatalom jelenik ez meg alkotmányunk leglényegesb kérdéseiben. Különösen benfekszik ez a’ megyék természetében, részint mivel hatáskörük nem volt ’s most sincs eléggé körülirva, részint mivel tartós ’s törvényhozóilag el nem háritott ellenkezést láttak az élet ’s törvény között, ezt uj gyakorlattal próbálták a’ megyék kibékíteni, ’s ez azon szerencsés nyilás alkotmányunkban, emllynél fogva az ő formák sokáig megmaradhatnak a’ nélkül, hogy maga az élettől igen elmaradt volna. És épen a’ tisztesbek osztályát a’ törvény szülte e? nem, hanem a’ szokás. Törvény határozta e meg benne a’ személyeket? Ezt is a’ szokás. ’S elsőben ki veté rájok a’ nemesi terheket? ki veté nemesi biró alá? Szinte a’ szokás. Ime tehát a’ tisztesbek osztálya mindez ideig a’ szokás törvényhozói hatalma által kormányoztatott; ’s természetes következetesség, ha ugyanazon hatalom most egy fokkal fölebb akarta emelni. ’S néhol ez már bevégzett tény; mert vannak megyék, mellyek illynemű határozataikat a’ kormány ellenkezése nélkül gyakorlatba vették, pedig az 1723: 58 szerint „in votisationa ratio legis et consvetudinis habenda veniet.” De másnemű példákban sem szükölködünk: Pozsega vármegyében 1805 körül a’ fő- és alügyész nemetlen volt; volt nemetlen fősz. biró is* , ’s a’ mostani főpénztárnok szintén az, ki 40 év óta szolgál. A’ szokás mint törvényhozói hatalom, csak apródonkint fog kiszorittatni sürűbb törvények által; mert mindenütt, hol hiányt érez, törvényhozásra törekszik, ’s elejét a’ kormány nem parancsokkal veszi, hanem azzal, ha megelőzi, ha t. i. a’ kor szükségeit kifejező törvényeket hozat. Kérdéses határozatunkat tehát visszahuznunk nem szükség, mert annak ezek szerint bizos alapja van: de mozdulatlanul sem szükség megállanunk. Véleménye szerint az elv gyakorlatba-vétele és annak országgyülésre utasitása közt lényeges a’ különbség; ez utóbbival végkép elállunk attól, hogy a’ kérdéses jog megyeileg megadathatnék; amannál a’ kérdést csak vitára bocsátjuk. E’ szerint alapokaink ’s az eddigi gyakorlat bő kifejtése után határozatunk ebben végződhetnék: hogy miután a’ kormánynak joga van végzéseink alapokait fölkérni, ’s mi azokat fölterjeszthetjük a’ nélkül, hogy pusztán azon tény által az elv és ügy veszélyeztetnék; más részről pedig figyelmeznünk kellvén oda is, hogy azon nemestársaink, kik a’ jogterjesztésnek nem barátai, az elv ellen föl ne ingerüljenek azon okból, hogy miatta jogaikat még ők sem gyakorolhatják; ezen kettős oknál fogva, kérdéses határozatunknak gyakorlatba-vételét ez uttal fölfüggeszthetjük, az ügyet nem eldöntöttnek, hanem vita-alattinak tekintvén.” – És illy értelemben mondaték ki a’ határozat. – Ki megyénk ’s a’ tárgyhoz szólottak szellemét ismeri, nem kétlem, hogy ez eredményen kissé meg fog ütközni; de ki azt jelen helyzetében ismeri, lehetlen át nem látnia, hogy itt a’ tárgy iránti meggyőződésre némi politicai számolásnak kelle befolyást gyakorolni. Igen, uraim! azon moralis erő, melly mult novemberi gyülésünkön szilárd kitüréssel győzedelmeskedett a’ nyers tömegen (de csinyján e’ szóval! mert már ez is hatalmas eszközül használtatott a’ nemességnek némelly egyedek elleni lázitására; szabadlelkű, bármilly szegény nemes azonban nem fogja azt – hiszem – magára alkalmazni; csak az, ki meggyőződését bérért nyutja vak eszközül), – ezen moralis erő, mondom, ez alkalommal is elég erős lett volna végperczig megkisérteni, hihetőleg ki is víni a’ győzedelmet, ha előtte nem áll azon tekintet, miszerint a’ köznemességnek egy, különben emlitést sem érdemlő párt által az adóval, szavazatjoggal, czéhek eltörlésével, sőt még a’ javitóházakkal is (melylyeket Sz. B. Angliából magával hozott, ’s bennök az ember egyszerre meghal!) felzaklatott érzését, melly egyszerre sokat nem birhat el, kímélni tanácsosnak látá, hogy egyben engedvén, msban erősödjünk, és hogy továbbá az illy abnormis állapot megszüntetése csupán tisztválasztás által levén remélhető: hogy ha ez bizonytalan időre halasztatik, ’s a’ már eddig is félelmes izgatások továbbá is előhaladnak, könnyen legszentebb nemzeti érdekű ügyeink, közszeretetű- ’s reményteljes férfiaink esendnek áldozatul, sőt a’ kérdés-alatti határozat is felfüggesztés helyett későbben egyszerűen visszavonathatik. Enynyit e’ tárgyról; engedelmet, hogy szándékomon tul hosszadalmas valék! – Főispáni-helyettesünk a’ történtekről értesülvén, gyülésünk 4-ik napján közöttünk megjelent, és székfoglalása után tisztválasztásunk határnapját e’ hó 30-kára tűzé ki. Az elnöklete alatt folytatva tartatott ülésekben a’ népnevelés ’s tisztválasztási rendszabályok iránt kiküldött választmányunk munkálatai vizsgáltattak meg, melylyeket egész terjedelmökben szándékom a’ t. szerkesztőséggel közölni. Az utóbbiakból ez uttal egyedül azt kivánom megemlíteni: miszerint a’ titkos szavazat a’ hosszas itatás által zajos és elvadult párt hosszas erőködései ellenére is megállapittatott; a’ szomszéd megyék pedig mind a’ mellett, hogy voltak, kik gömör és Heves ppéldájára hivatkozva, a’ viszonzőást emlegették, barátságosan meghivatnak, ’s küldötteik szavazattal ruháztatnak föl. Érdemesnek látom még elmondani, mikint néhányak érdekében alakult párt, gyülésünk folyama alatt pártjelüöl fehér tollat tűzött; gyülésünkben azonban egy érdemes férfi által mint a’ pártoskodás lobogtatására, a’ közbéke és kölcsönös türelem erőszakos zavarására törekvő rovatván meg, azt szégyenülve dugta zsebébe.
Magunk láttuk – ugy tetszik, Verőcze vagy Pozsega megye országos összeirásában – egy név után ezen qualificatiót: „Ord. Judex nobilium ignobilis.” – Szerk.
