FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
631FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Tegnapelőtt ős Buda városában közgyülés volt. Mi természetesebb, mint, hogy benne a bár annyiszor említett, de még ki nem állított ujonczok előteremtése tárgyaltatott. Korán sem. Van a telivér budainak egy alphája és omegája, melly utósó gondja este, álma éjjel, és első fohásza reggel. Ez a bor, s hogy megmutassák, mennyire fogták fel az uj kor szellemét, most a boraccise. A haza várhat addig védelmével, mig a budai bor, s az e nevet bitorló kotyvasz meg lesz óva, a vidék tisztább italától. A budaiak ez eljárásuknál régi privilegiumaikra hivatkoznak. Privilegiumokra ők, kik pecsovicsnak gúnyolnak embert, ki ellenökben csak a józan észt meri is idézni Mintha a mostani privilégiumokat sodró árviz csak a budai bor szabadalmát nem birta volna elmosni, holott sokak állítása szerint a viznek a budai borra mindig nagy befolyása volt. Nem akarjuk a hosszas vita leírásával a tisztelt közönséget untatni. Elég legyen említeni, hogy még ollyan ember is találkozott, ki a 40 pkros accisset a szabadság és egyenlőség elvei szempontjából pártolá. Ez aztán a tiszta felfogás! A két huszas ismét határozat lőn, ezen modósitással, hogy ki kereskedés végett szállít be bort, az vagy készen fizetheti a vámot, vagy biztosítékot nyujthat, az első esetbeni kivitelkor a vámot visszakapja. Ha több időnk és helyünk lesz, visszatérendünk ezen mindig idétlen határozatra. Elég legyen addig is csak azt megjegyezni, hogy hasonló eljárásnak mintegy húsz év előtt Buda már szinte elszegényülését köszönheté. De el nem mulaszthatjuk ismét megróni Buda példátlan hanyagságát az ujonczállításban, melly a fővárosnak valóban gyalázatára válik, s a kormányt szigorú beavatkozásra jogosítja. Uraim, térjenek magokba s gondolják meg, hogy a haza vére szentebb a budai bornál.
Hogy igazságosak legyünk, mégis meg kell vallanunk, tett már Buda is valamit az ujonczállításban. Nem értjük a már hónapok előtt kiállított, s most javában haza szökdöső önkénytes századot. Hanem értjük a budaiak keblében néha felmerülő philantropiát, mellynél fogva néha még a zsidókról is meg szokott emlékezni. Igy most is kiveti rájok az ujonczokat, a zsidó ifjuság a kiszabott időre megjelent sorshuzásra, s közőlök 14 ujoncz állíttatott. Budának keresztény lakói, ti nagy részt zsidófalók, mit mondatok ehhez? Fogadni mernék, körűlbelől ezt: A zsidók részéről ez a kézség is csak képmutatás, ezzel is csak csalni akarnak, vagy készségök csupa önzés, ki is tehetné fel, hogy a budai zsidókban tiszta hazafiság van, miután a budai keresztények olly keveset mutattak. Sőt, ha majd isten kegyelmével győzünk, s ezen zsidó ifjak haza térendenek, Buda őket méltóknak sem találandja nemzetőri fegyvert viselni. – De addig is, mig ez megtörténnék, piruljon el a budai keresztény polgár a budai zsidó előtt!
– Tegnapelőtt hozott néhány nógrád megyei hazánkfia Pestre hat 5-ik ezredbeli tüzért, kik fekete-sárga enthusiasmusokban Pestről megszöktek, de a Naszal hegy éjszaki tövében a derék nógrádi nép által elfogattak. Az elfogók a szokott fogbéren felől emlékűl a szökevények kardjait nyerék. A foglyok, kik a háborúban megszököttek szigorú fenyitéke alá tartoznak, a budai várban várják méltó büntetésöket „másoknak rettentő példájára”szokta előbbi atyáskodó kormányunk mondani. Δ
