LENGYEL ÜGY.
LENGYEL ÜGY.
I. Lengyelország természeti fekvésénél fogva Magyarországgal szoros kapcsolatban van. Midőn eljövend az idő, mellyben a nemzetek érdeke nem erőhatalom és egyes családok önkénye s hiúsága, hanem a józan ész igényei szerint fog kiegyenlíttethetni, Magyar és Lengyelország a kölcsönös érdek miatt egymással mindig szoros viszonyban lesz köteles állani.
A rokonszenv, melly a két nemzetet már több századok óta összeköté, nem a két országnak egymás melleti geographiai fekvéséből, hanem a két nemzettel közös jellemből származik, mellynél fogva mind a magyar, mind a lengyel nemzet a szabadságnak veleszült érzete által lelkesíttetve a szolgai állapotot, mellybe a körűlöttök levő más nemzetek a kormányok erőhatalmának hódolva letörpűltek, soha sem tűrte, és küzdelmének czélja mindenkor a szabadság volt.
Igaz ugyan, hogy e nemes küzdelmében a lengyelség szerencsétlenebb volt, mint a magyar nép; mert a zsarnok hatalmaknak sikerült a lengyel népnek előbb alkotmányát, azután szabadságát megsemmisíteni.
Mindenki előtt ismeretesek a gonosz tervek, és bűntények, mellyeket a kormányok elkövettek a végre, hogy a lengyel nép csak azért, mert szabad akart lenni, az élő nemzetek sorából kitöröltessék, és Lengyelország, az alkotmányos szabadságnak s a tiszta hazafiúi érzelemnek hazája, az europai országok közt a maradék által fel ne találtassék.
Azonban a kormányoknak minden törekvései csak részben sikerültek, mert legyilkoltathattak ugyan sok ezer ártatlanokat, de a nemzetnek lelkét, melly a szabadság után vágyott, kiölni képesek nem voltak.
Igy vannak még most is lengyelek a szabadságért, mint nekik is közös kincsökért, vívni készek. És nemcsak a honából kivándorlott több ezer szerencsétlen, hanem még azok is, kik hazájukban maradhattak, hol módjuk és alkalmuk van védeni a nemzetek megtámadt szabadságát, édes kötelességnek ismerik. –
Igy Lengyelország, bár az erőhatalom által részekre daraboltatott, most sem szünt meg a lengyelek összes hazája lenni, mert a szabadságnak érzete, melly szülötteinek lelkében van, az eldarabolt hazát összeköti, és azt a végenyészettől megótalmazza.
Hazánk alkotmányos szabadsága megtámadásának hallatára a felsőbb megyékben, sőt már a fővárosban is több lengyelek jelentek meg, hogy a szabadság közös ellensége legyőzésének, és a magyar szabadság megszilárdításának dicsőségében részt vehessenek. Ámbár én, ki szerencsés valék néhány lengyel barátimmal, kik szintén illy czélból jöttek hazánkba, Gallicziából Pestig utazhatni, örömmel tapasztaltam a meleg részvételt, mellyel ők nemcsak a városok, hanem még a falúk lakosai által is fogadtattak, mind a mellett észrevevén, hogy leginkább a közelébbi némelly események miatt többekben a lengyelek iránti rokonszenv gyengűlt, és némi gyanút támasztott a lengyelekkeli szorosabb viszony, szükségesnek vélem, hogy épen most, midőn itt az idő, mellyben szerintem, mint az itélet nagy napjakor a jóknak a gonoszoktól, úgy a szabadságért küzdő nemzeteknek a szolgasággal is megelégedőktől külön kell válniok, megemlítve azon lehető okokat, mellyek miatt némellyeknek a lengyel nép iránti rokonszenve változott, azok iránti véleményemet, a magyar közönség elibe terjeszszem, és azok alaptalanságait megmutassam.
II. A lengyelek iránti rokonszenv víllozásának okai, a legközelebbi időt tekintve, lehetnek.
1-ör. A panslavismus.
2-or. Azon tény, hogy a bécsi országgyülésen a magyarok által küldött követek bebocsátása ellen a lengyel követek is szavaztak.
3-or. Simonich csapatának Magyarországra betörése.
4-er. Azon vélemény, miszerint a lengyel ügy mellett buzgó lengyelek még most is csak lengyel aristocraiáknak tekintetnek.
A panslavismust, Lengyelország irányában tekintve, tagadni nem lehet, hogy panslavismusi eszmék terjesztésére mint az osztrák, mind az orosz kormány már rég óta tettleges lépéseket tettek és tesznek Lengyelországban. Ámbár világos, hogy egészen más iránya van a panslavismus terjesztésében az orosz udvarnak, melly ezt, mint egyik eszközt a nagy Péter czár végrendeletében kitűzött czél elérésére úgy használja, és más az osztrák kormánynak, melly mintegy gyanítván, hogy az önkénye alatt levő felvilágosodottabb nemzeteken sokáig már nem uralhodhatik, titkon a cseh panslavokkal egyesűlve, a panslavismust úgy nézte, mint azon időben, ha a szabadságért vágyó nemzetek önkénye alól felszabadúlnak – absolutisticus irányú halalmának egyedűli menekvő helyét, sőt az aldunai tartományok egykori meghódítását is ezen ürügy alatt vélte történhetőnek. – Kétséget nem szenved, hogy vannak még most is többen a lengyelek közt, kik némi lehetőséget látnak abban, hogy az Európában szétszórt slav nemzetek nyelv és nemzetiség érzete által egyesűlve, olly erőt fejtenének ki, melly tekintélylyel birhatna Európa nemzetei közt, sőt igaz az is, hogy az ez évben Prágában tartott panslav gyülésen három nevezetes lengyel hazafi is jelen volt.
De valamint az osztrák, úy az orosz kormánynak törekvése a panslavismus terjesztésében az igaz hazafi lengyelek előtt már csak azért is gyanús –, és megvetendő, mert elég okuk van a lengyeleknek valamint az osztrák, úgy az orosz udvart gyűlölni, és mind a kettőnek hatalma nevekedésétől félni. – Épen azért a Párisban levő democrata-egyesület, melly a lengyel értelmiségnek képviselője, s melly a lengyel nép jövője kifejlődésének irányt ad, mindjárt a prágai panslav gyűlés után kijelentette, hogy az egész panslavismus eszméjét, mint hasztalan ábrányt, melly ki sem vihető, de még azon esetre is, ha kivihető volna, minthogy ebben a szabadság eszméje – melly a lengyel törekvésnek főczélja, egészen csak alárendelt tényező – a lengyel nemzet, ha csak szabadságát és nemzetiségét egészen eltemettetni nem akarja, megvetni tartozik. Ugyanis
A panslavismus szerint a lengyeleknek nemzetisége, melly a sláv elemből magát még a 9–10-ik századokban tökéletesen kifejtette, és mint önálló nemzet, történeti hírt, dicsőséget vívott ki magának a többi európai nemzetek között, s melly egykor mint a magyar nép, a keleti vandalismus ellen a kereszténységnek védbástyája volt, egészen megszünnék létezni, annak be kellene a századok történetében egy fénypontja nincs, és nem is lehet, mert a szolgai lélek mindenkor elváthatlan természete volt. Igy a lengyel nemzetiség azon sláv elembe olvadna be, mellynek ha egyéb bűne nem volna csak az, hogy e jelen évben botrányára a civilisált világnak a gonoszság műhelyével, a bécsi camarillával egyesűlt, már ezen egy ok elégséges arra, hogy minden lengyel megvesse és gyűlölje a panslavismust, mint a nemzetek szabadságának és függetlenségének meghódítására felhasznált alacson eszközt. Ugyanazért jelen időben még azon lengyelek is, kik a panslavismus iránt némi hajlammal voltak, a panslavismusnak nyílt és határozott ellenségei lettek.
Ezen felál a lengyel nemzet hazájának kiterjedését tekintve – melly felosztatása előtt a legnagyobb europai országok közt foglalt helyet – a lengyeleknek úgy mint a töredék tót, horvát, s morva föld lakosainak szükségök nincs arra, hogy ők egy szerzendő hazáért más országok jogainak megsértésével csipkedjék magokhoz azon földrészeket, hol nehány sláv család a tulajdonos nemzet kegyelméből egykor lakhelyet s menedéket talált.
A lengyel nemzet politicájának a panslavismus tökéletes ellentétele, mert által az ő nemzetiségük áldoztatnék fel.
Ugyan azért, kivevén azon szomorú korszakot, midőn az osztrák kormány által 1846-ik évben elkövetett mészárlás miatt, a lengyel nép elkeseredett, és mivel az orosz kormány emberileg bánván a lengyelekkel, maga kárhoztatta a gonosz bűnt, melly a bécsi kormány nevében elkövettetett a lengyeleken, arról gondolkodtak, hogy talán még jobb volna a lengyeleknek az orosz, mint az osztrák kormány, és inkább demonstratió kedveért ezen eszme a lengyelek közt terjesztetett, nincs idő pont, mellyben a lengyel nép értelmisége a panslavismus iránt hajlamot mutatott volna.
A prágai panslav gyülésen három kitűnő lengyel Lemberg vidékéről megjelent ugyan, de ezek egyik comité által sem voltak felhatalmazva, s az ottani tervekben tettleges részt nem vettek. Az ott levők közöl egyik herczeg Lubomirszki György volt, ki iránt, mint buzgó hazafi iránt ez előtt az egész lengyel nemzet kitünö tisztelettel és bizodalommal viseltetett, de ki múlt september hónapban, midőn az elfogott levelekből megtudta, hogy Jellachich, kivel ő titkos egyetértésben volt, a nemzetek szabadsága ellen összeesküdt camarilla zsoldosa, a lengyel hírlapok állítása szerint elméjében megháborodott és most gyógyítás alatt van. – Zsarnay Imre.
