AUSTRIA.
AUSTRIA.
Innsbruck. Ferdinand tehát újra megszökött, odahagyá kedves székvárosát mint X. Károly Párist, miután olly törvénysértő és alkotmányt felforgató manifestumot irt alá, mint a földönfutóvá lett Károly hires juliusi ordonánczai. E két eset anynyira hasonlít egymáshoz, hogy hinnünk kell, miszerint következményei is hasonlók leendenek. Egyelőre csak az a kérdés, valljon a testileg és lelkileg beteg Ferdinand másodszor is a mi sziklás fővárosunkat választandja-e ideiglenes kórházául? Nagyon kétlem. A jesuiták és ligourianusok már sept. 26-kán elpusztultak falaink közől.
– Bécs. Az oct. 6-kai eseményekhez csatolandók az országgyülés következő határozatai: 1. Fölszólitja a népet, hogy nagy föladata kivitelében támogassa, igérvén, hogy a törvényt tiszteletben tartandja. Az országgyülés permanensnek nyilvánítja magát, s intézkedni fog, hogy a rend, személy és vagyonbátorság helyreálljon, s egyszersmind felszólitja ő fölségét, hogy eltávolítván a nép bizalmát nem biró ministereket, a mostani kormányt népszerűvel váltsa föl. Bécs az országgyülés és a trón biztosságát a nemzetőrsé védelme alá helyezi. 2. Megparancsolja a vasúti igazgatóságnak, hogy Bécsbe katonaságot ne szállítson, melly utasítás Ollmüczbe és Brünnbe küldendő. 3. Álhírek távoztatása végett jelenti, hogy az országgyülés minden tagjai kinyilatkoztaták, miszerint a tanácskozásokban részt vesznek. 4. A katonaságot a városból el akarja távolítani, s a mai eseményekben részt vett katonai és polgári egyéneknek amnestiát eszközölni.
– Bécs oct. 8. A császár Lins felé ment, lovasság, vadászok és 6 ágyú kiséretében. Egy manifestumot hagyott hátra egy pár sorral Krausz pénzügyministerhez, mellyben ez az ellenjegyzésre hivatik föl. Ez azonban megtagadá az ellenjegyzést, miként az országgyülés előtt nyilatkozott, részint, mivel a manifestum fölötti tanácsban részt nem vett, részint pedig, mivel annak értelmét ollyannak látja, mintha Bécsben teljes anarchia uralkodnék s a trón volna megtámadva, mi egyáltalán – ugymond – nem áll, mert a mozgalomnak semmi egyéb czélja nem volt, mint megdönteni azon népszerűtlen miniszteriumot, melly pénzünket s a hadseregbeli testvéreink vérét olly háborúra fecsérli el, mellyet a közvélemény a közjólét érdeke elleninek tart. Ha a császár, igy végzé, olly tanácsosokat nevezend ki, kik a nép bizalmát birják, az ingerültség azonnal le fog csendesülni. – Krausz eljárása az országgyülés által különösen megdicsértetett. Bach megszökött.
– A Studenten-Comité egyik gyüléséből a következő jelenetet emeljük ki: egy munkás lép be, kezében hosszu feszítő rúd, dolmánya s köténye fehér, röviden igy szól: azelőtt a Wienerbergen valánk s a Belveder mellett befelé vonúltunk. Az átalános riadót követve bejöttünk a városba , a lineanál barricadot épiténk. Midőn ez megvolt, a Latour iránti hír kapott föl; a városba mentünk őt megkeresni. Először az első emeletet vizsgáltuk meg s midőn itt nem leltük, a földszint vettük rendre. Itt megtaláltuk s én feszítő rudammal keresztül ütém gégéjét. Nem volt ez helyesen? A többiek eszközeikkel fejét verték, én azonban úgy vélekedtem, hogy jobb lenne őt fölakasztani. Tehát a Hofon fölkötöttük őt, de a madzag elszakadt. Ekkor kivittük a szabadba s fölkötöttük egy lámpára. Nem volt ez helyesen?
