NÉMETORSZÁG.
NÉMETORSZÁG.
Frankfurt. Sept. 23--ánkorán reggel több csapat katonaság indult ki innen némelly közellevő községek megszállására, mint például bokkenheim s Ginheimba stb. Délelőtti 10 órakor pedig több porosz és hessen-darmstadti katonaság indult a badeni határszéleken kitört mozgalmak fékezésére. (l. Karlsruha).
– Karlsruhe. Struve (a badeni respublicanus pirt feje) sept. 21-én éjjel számos szabad csapattal mintegy 3 ezer emberrel s két ágyuval átkelve a baden-schweizi határszélen Lörrachot elfoglalta, a tisztviselőket elfogta, s minden pénztárt lefoglalt. Halállal fenyeget mindenkit, ha nem követi. Sept. 22-kén a badeni republicanusok csapatával szaporulva, reggel a Schliengeni s később a Műhlheimi pályafőt elfoglalta. Már több helyről katonaság küldetett ellene, s bárha legyőzetésén kétkedni alig lehet, de annyi bizonyos, hogy Németország nyugalma alatt veszélyes tűz érlelődik, s nem tudni, mi órában, s minő hatalommal tör ki.
– Berlin. A szabadság elleni torzsalkodás, s az őszinteség leplével takargatott önkény nyilt föllépés ugy látszik, legelőször is a sajtó ellen akarja megkezdeni táborozásait. Sept. 24-kén Gustav Julius szerkesztőt akarták befogni egy czikke miatt, mellyben az újonnan kinevezett ministerelnök Pfuel keményen megtámadtatik, s magára a királyra is igen érthető s egészséges megjegyzések történnek. Azonban G. J. szerencsésen megszökött. Az ismeretes szabadelvü orosz Bakunin is sebes futással kényszerült elfogatás elől menekülni. Egy szóval a király mindinkább kibontakozik azon hazug köpenyből, mellyel eddigi ravaszságát eltakará, s nem sokára át fogja egész Németország látni, hogy minden benne helyzett bizalom félreértés volt. Azonban most egész Poroszországot csak egy foglalkodtatja, ha valljon összeütközés esetében a katonaság védni fogja-e a királyt, s leverni a népet? Mindenki tudja, hogy a harcz órája távol nem lehet, s mindenki érzi, hogy a győzelem a katonaság részére fog eldőlni. Innen van azon készség, buzgóság, mellyel mai nap mind az udvar, mind a nép részéről a katonaság irányában nyilvánul. Mindegyik maga részére akarja nyerni. Mióta Wrangel fő katonai parancsnokká neveztetett, a katonaság bére megjavittatott, s naponként egy vagy más csapat a főtisztek által megvendégeltetik. Ez ellenében a derocrat párt, vagy is a nép, szinte mindent elkövet a katonaságnak magához édesgetésére. Lkomákat ád, lelkesitő szónoklatokat tart, s még a nők is együtt barátkznak a katonákkal, csakhogy minél inkább lekenyerezzék őket. Valóban mély fájdalommal kell nézni minden becsületes népnek, mint állítják, a királyok magokat s érdekeiket a néppel és érdekeivel ellentétbe! A katonaság aligha elpártol az udvartól, mellyhez anny kötelékkel fűzve van, s ekkor vérengezni fog saját atyafiai, rokonai testében!
