Krassónak.
Krassónak.
– Krassónak délnyugoti csúcsán őrködő határőreinket Lagerdorf végvidéki helységbeliek miután előtte való nap közőlünk két egyént, s csakhamar az utánok küldött káplárt elfogák, aug. 15 viradat előtt megtámadák. Az őrszem csak 55 egyénből állott sőt negyed óráig tartott elszánt csatázás után kis seregünket szétverék. Veszteségünk tetemes, az 55 védőr közől csak huszan kerülvén elő. Különösen kitünteték ez alkalommal magukat a csapatka vezére: Trukótzy József főhadnagy, ki egy maga három ráczot külde a más világra, – ifj. Nagy Ferencz hadnagy és Pettkó Partenle tizedes. A csata lármájának hallatára, küldetett ugyan segély a táborból, ezek azonban a hely szinéhez közeledtökkor tisztjöktől az engedelmességet megtagadván, visszafordulának.
– Délután négy századból álló táborunk, a rékasi s újaradi nemzetőrökkel gyarapíttatva, Lagerdorf alá csatarendben fölállíttatott; elül valának a puskások, utánok a kaszások és leghátul a most érintett nemzetőrök. Elkezdődvén mindkét részről a lődözés, csakhamar a rékasi s uj-aradiak futásnak eredtek, mit látván a mieink, ezek is példájokat követék, és lőn ezután a legnagyobb rendetlenségbeni általános visszavonulás, és megfutamodás, veszteségünkről biztos tudomásunk még nincs. De a vesztett csata után oláhainkat a tovább maradásra birni egyátalában nem lehetne, megkisértetett minden mód, hasztalan! Az egész tábor azonnal föloszolván, kiki – engedelem nélkül – saját tüzhelye felé vette gyors utját. – Közbevetőleg meg kell itt jegyeznünk: miszerint a szomszéd vojvodintzi határban száz dsidás, két ágyúval őrködik, ennek vezértisztjét, a csata után parancsnokunk fölkéré: sziveskednék 50 dsidást a teljesen fedezetlen állapotban lévő s a legkényelmesb invásióknak kitett határunk ideiglenes őrzésére rendelni, ki azonban – mert erre különös parancsa nem vala – legszorongóbb helyzetünk közepett a segélynyujtást megtagadá!
Kifejezhetlenül lesujtólag hatott e szomorú hír állandó bizottmányunkra, és miután kivétel nélkül mindenki akként vala meggyőződve, miként megyénk népét ohajtott sikerrel határaink megvédésére alkalmazni egyátalában nem lehet: illy szomorú körülmények közt tehát határunk megőrzésének egészen más nemű pótló módjairól kellvén gondoskodnunk, toborzást rendelénk, mellynek megoldandó föladata: kiállithatni naponkin 20 krt. e. p. s egy kenyérrészlettel díjazandó mintegy 500 főre menő magyar érzelmű bátor egyénekből álló sereget mellyel határainkat megvédhessük; azon mely meggyőzödés honolván kebleinkben: miszerint ennyi önkénytes elszánt védőr a harcz mezején sokkal többet képes kivinni, mint egy pár eze kényszerített egyén. Hahogy a fenebbi számot megyénkből ki nem keríthetendjük, czélunk előmozdítására a szomszéd magyar megyéket is fölkérendjük.
E napokba 150 szerb rabló, Ó-Sopotnál, a Dunán átkelvén az oláh végvidéknek Prigor nevű helységeig nyomult elő. Két csapat véghelyőr külön ízben vezéreltetett ellenök, de ezek a rablókra tüzelni a vezényszóra se akarván, tiszjöktől az engedelmességet megtagadák. Lelkes főtisztjök azonban a magyar érzelmű s születésű Appel vezérőrnagy, a lázadó rablók visszaverésére rögtön erélyes intézkedéseket tőn; ennek foganatosíthatásában mindazonáltal a dalbosetzi derék század által, melly a rablókat ön erejével a végvidékből kiüzé, megelőztetett.
A bogsányi választó kerület képviselőségével Joanneszku István lugosi községjegyző tiszteltetett meg. R. I.
